15. rész Minden rendben, vagy mégsem ..

** Harry szemszöge **

Mia egyre rosszabbul viselte, hogy nem tudja mi van a húgával. Nem tudunk telefonálni mivel az enyém lemerült, ő pedig nem hozott magával. Nem gondoltuk, hogy ilyen sokáig leszünk távol, én sem hoztam volna a telót, de ha a srácok hívnak és nem veszem fel akkor kereső osztagot küldenek utánam. Siettem ahogy csak tudtam. Dugó. Hát ez remek. Mikor a legjobban sietne az ember, akkor tuti feltartják. Nem haladunk sehova. Mivel mi voltunk a sorban az utolsók, gyorsan és észrevétlenül tolattam hátra és fordultam meg. Mia egyre idegesebb mellettem és nem tudom azzal lenyugtatni, hogy simogatom a combját. Amit persze teljesen megértek. Ha Gemma kerülne kórházba akkor én is ilyen lennék. Most fogadok, hogy magát hibáztatja. Hosszabb úton kellett mennünk. Gyorsan leparkoltam a bejárat mellé, ahova nem szabadna. Kipattantunk a kocsiból és az ajtó felé vettük az irányt. Jött is velünk szembe a biztonsági őr.
- Uram, ott tilos a parkolás.- mutatott a kocsimra.
Kikaptam a zsebemből a kártyát amin a banda van és a nevem, felmutattam neki és ő félre lépett. Miát kézen ragadtam, hogy visszább húzzam egy kicsit. Olyan gyorsan ment, hogy kis híján fel lökött egy öreg nénit. Ő ment volna előre amerre a lába viszi de hiszen azt sem tudjuk merre kell menni. Vissza rántottam és a recepciós pulthoz húztam.
- Jó napot.- köszöntem a bent ülő nőnek de nem figyelt rám.- Elnézést.- szóltam megint hozzá.- Mondja maga süket.- szólítottam meg flegmán, de hatásos volt és rám figyelt. Miközben próbáltam beszélni a nővel, Mia a kezemet rángatta, de nem engedtem el mert utána őt is kereshetem.
- Na de Fiatal ember, Magának pszichológusra van szüksége.- förmedt rám.
- Magának meg hallókészülékre meg egy moderálást javító terápiára. Mondja meg nekem hol találom a gyerek osztályt. Most!- Doboltam közben idegesen a pulton.
- Második emeleten jobbra.
- És Maya Thompson melyik kórteremben van?- kérdeztem tovább.
- 135.- ahogy elmondta elindultam a lépcső felé. Mia kettesével haladt felfelé. A lépcső tetején meg utána kellett nyúlnom nehogy vissza zuhanjon, mert elvesztette az egyensúlyát. A folyosón gyorsan sétáltunk és minden ajtót megnéztünk, hogy mi a száma. A folyosó végén az utolsó előtti ajtó bal oldalban. Az a 135-ös. Az szoba előtt elhaladva benéztem az ablakon. A szobában mindenki bent ül, kivéve a pici lányt. Istenem mond, hogy nincs nagy baj.
Mia konkrétan berúgta az ajtót és egyből beszélni kezdett, nem is köszönt.
- Hol van?- kereste szemmel a kislányt.
- Az orvosok elvitték kivizsgálni. Nem tudják mitől keletkezett a roham.- magyarázta Liam. Mia közben az anyjához ment és átölelte. Én Liamhez fordultam.
- Mitörtént?- kérdeztem.
- Hívott Paul, hogy kellene neki az utolsó album, ne kérdezd minek. Mayával haza mentünk a cd-ért majd bevittük a stúdióba. Persze mindenről tudott Lily. A kocsiban ültünk hárman, akkor már Dani is velünk volt, mikor rájött a roham. Egyenesen a kórházba jöttünk. Itt fogadtak minket és elvitték tőlem, minket pedig ide irányítottak, azzal hogy majd hozzák.- mondta el végig a történetet.

** Mia szemszöge **

- Mit evett otthon?- kérdeztem anyát.
- Ugyan azt mint ti. Ezeket eddig is ette.- felelt.
Az ajtó másik oldalán kopogtak és kinyílt az ajtó. Kint Maya állt és vigyora beterítette az egész fejét. Hatalmas kő esett le szívemről. Sóhajtottam egyet ami talán túl hangos volt, de nem érdekelt. Mayához szaladtam és a karjaimba vettem. Gyorsan a doki felé fordultam.
- Doktor úr, tudják mitől keletkezett a roham?- kérdeztem meg elsőként.
- Maga a kislány édesanyja?- kérdezett vissza.
- Nem, én a nővére vagyok. Mia Thompson. Ő az anyuka.- mutattam anyára.
- Lily Thompson. Elmondja?- jött oda anya is.
- Evett a kislány tejes ételt mielőtt behozták?- érdeklődött. Közben Harry kivette a kezemből Mayát. - Igen, tejfölt.- válaszoltam anya helyett, mert nem tudott megszólalni.
- Rendben. A kislány tejérzékeny. Nem kell megijedni, ez csak enyhe változata. Ugyan úgy ehet tejes ételt csak mértékkel és kevesebbet. Gyógyszert kell szednie és kezelhetővé válik.- magyarázta a doki.
- És mikor jöhet haza?- kérdezte egyből Martin.
- Akár most is haza vihetik, csak valaki jöjjön velem és oda adom a receptet amivel ki tudják váltani a gyógyszert és a papírokat.- magyarázott.
- Rendben.- mondtam és Harryvel a doki után mentünk. Hallottam, hogy valaki a nevünket kiabálja. Ahogy hátra néztem megpillantottam Mayát és Liamet.
- Veletek akart jönni de engem sem akart egyedül hagyni.- lihegett Liam.
A doktor befordult a vizsgálóba, mi pedig utána mentünk. Csak Maya meg én mentünk be, a srácok kint maradtak.
- A gyógyszert naponta egyszer kell bevenni, mégpedig reggel. Egy hónap múlva lesz egy vizsgálat amin szeretném látni a kicsi lányt. Ha elfogy a gyógyszer hozzám jöjjenek vissza és adok receptet.- mondta el a dolgok rendjét a doki.
- Rendben. Akkor egy hónap múlva jövünk. Viszlát és köszönjük.- vettem fel Mayát és elköszöntünk.
- Csókolom doktoj bácsi.- köszönt Maya is.
- Viszlát, szia kicsi lány.
Kiléptünk az ajtón és kivette a kezemből a húgom Liam. Hazzával összekulcsoltuk ujjainkat és elindultunk kifele. Kint a kocsi ugyan úgy állt mint ahogy leparkoltunk. Beültünk és a gyógyszertár fele mentünk. Beszaladtam, kiváltottam, és megint útra keltünk. Liam hátul szórakoztatta Mayát én pedig Hazzával beszélgettem.
- Mikor mész beiratkozni a tanfolyamra?- nézett rám Harry.
- Egy hét múlva. Mikor Maya megy oviba.- feleltem.
- Milyen tanfolyam?- érdeklődött Liam.
- Manikűr tanfolyam ami jövő hónapban indul.- néztem hátra.
- És nem is mondtad?- vont kérdőre.
- Egyszer úgyis megtudtad volna. De csak ti tudjátok. Anyának majd én elmondom. Ez neked szól Törpe.- mutattam Mayára.
Ezzel befejeztük a beszélgetést és mindenki kifele bámult. Én játszadoztam Hazza kezével ami a combomon pihent.
A lakásunk előtt leparkolt és mind kipattantunk a járműből. Egyesével mentünk be a lakásba. Be akartam lépni mikor Harry becsukta előttem az ajtót és megfogta a kezem.
- Na most kint akarunk ácsorogni?- kérdeztem.
- Holnap eljössz velem egy vacsira?- hadarta el a kérését.
- Kérdésre nem lehet kérdésre válaszolni. Én voltam az első.-követeltem választ az értelmetlen kérdésemre. Most lehet azt gondolja, hogy csak a témát akarom terelni. És a sejtésem bevált. Nem szólt semmit csak bement előttem az ajtón és be is csukta az ajtót maga után. Nekem sem kellett több. Elindultam a másik irányba. A srácok háza felé vettem az irányt. Közben írtam egy üzenetet Louisnak.

Miától Louisnak: „Szia Mia vagyok. Ne szólj senkinek, hogy írtam. Mond, hogy Eleanor az. Csak szólni akarok hogy, nálatok leszek. De mi a kapu kód? És hogy jutok be a lakásba?”

Ácsorogtam a kapuban miközben Louis válaszát vártam.

Louistól Miának: „Minek mész te oda? Am a kapu kód: 98765. a kulcs a lábtörlő alatt.”

Gyorsan beírtam a kódot és már mentem is tovább az ajtóhoz. Felkaptam a lábtörlőt és kinyitottam az ajtót. Gyors írtam neki még egy üzenetet.

Miától Louisnak: „Utolsó kérés. Kérlek menj fel a szobámba és a szekrényben keress egy kék pánt nélküli ruhát, egy fehér platformos cipőt, és hozd át. Mond, hogy Eleanorral megbeszéltem, hogy kölcsön adom neki.”

Louistól Miának: „Ezért még sokkal tartozol Csajszi”

Felmentem Hazza szobájába és kitártam a szekrényt. Nézelődtem benne egy kicsit majd kivettem belőle egy fekete zakót, szürke inget, és fekete nacit.

** Louis szemszöge **

Mibe bele rángat ez a lány. Felálltam és elő vettem a telefonom. Meg találtam a keresett személy nevét és más hívom is. Kicsöng, csöng, csöng, csöng, csöng, áhh felveszi.
- Szia Maci. Próbán vagyok, mi a baj.- szólt bele a szerelmem.
- Szia Kicsim. Figyelj milyen ruhát ad neked kölcsön Mia?- kérdeztem hülyeséget de nem akarom, hogy a többiek megtudják.
- Louis Miről beszélsz?- értetlenkedett. Teljesen megértem.
- Igen megyek és megnézem. Lily felmehetek igaz?- néztem Mia anyukájára. Ő csak bólintott mintha tudná, hogy mit akarok. Gyorsan mentem fel a lépcsőn és be rontottam Mia szobájába.