14. rész Temze part

Harry nem válaszolt a kérdésre, hogy hova is visz. Nem szólt semmit. Kezeinket a combomon össze kulcsolta és csendben ült. Mind idáig.
- Most azon gondolkozol, hogy hova is akarlak vinni igaz? És meg is akarod kérdezni, de ne tedd. Nem fogom elmondani.- villantott rám egy gyors mosolyt, mivel a vezetésre koncentrált.
- Oké akkor nem kérdezem. Hazza?
- Nem mondom el.- vágta rá egyből.
- Nem azt akarom. Gondoltam szólok, hogy jövő hónaptól minden kedden és csütörtökön suliban leszek.- közöltem vele a terveimet.
- Hogy mi? És ezt csak most mondod? De mégis hol? És mit akarsz tanulni?- tette fel a kérdések sorozatát.
- Láttam az interneten egy most induló manikűr tanfolyamot. Egy hónapos az egész. Gyors talpalós.- most hogy részletesebben elmondtam neki így már érti.
- És utána ezt szeretnéd csinálni? Úgy értem ebben a szakmában dolgozni?- érdeklődött.
- Igen pontosan. Mikor apa még élt csinált mind a hármónk nevére egy-egy kártyát, és minden hónapban kaptunk rá 50.000 ft-ot. A halála óta pedig arra kapjuk a hagyatékit is. Azt mondta, hogy csak akkor nyúljunk ahhoz a pénzhez ha szükség van rá. Most az van. Nem fogok mindig anya nyakán élni, nem kérhetek tőle. Most jött el az az idő, hogy hozzá nyúljak.- mondtam el dolgok sorrendjét.
- De nem muszáj hozzá nyúlnod. Én szívesen kifizetem neked a tanfolyamot.- mondta teljes komolysággal. Na ez amiről nem is akarok hallani.
- Szó nem lehet róla. Erről nem is beszélünk többet. Nem, ismétlem nem a pénzed miatt vagyok veled.- nyomatékosítottam a dolgokat.
- Rendben. Tudod, hogy bármiben támogatlak.- simított végig a combomon.
- Igen tudom. Szeretlek.- nyomtam puszit az arcára.
- Én is szeretlek édesem.- mondta ki ő is amire éppen gondolt. Megállította a kocsit és kiszáll. Megkerülte a járművet és kinyitotta az én ajtómat és benyújtotta a kezét. Én elfogadtam és kiszálltam.
- Megérkeztünk. De ezt kérlek vedd fel.- adott a kezembe egy kendőt amit a szememre kell kötni.
- Muszáj ezt?- ellenkeztem.
- Igen muszáj. Titok.
Bekötötte a szememet és összekulcsolta a kezünket. Elkezdett húzni maga után. Néha majdnem elestem de ő mindig megtartott. Hirtelen megállt és én neki ütköztem.
- Bocsi. Na várj.- ahogy ezt kimondta a derekamra rakta a kezét. Éreztem, hogy szemben áll velem.
- Ne ijedj meg.- mondta és felemelt majd leültetett szerintem egy nagy sziklára.- Vedd le a kendőt.
Kikötöttem és kinyitottam a szemem. Zavart a fény. Mikor hozzá szoktam a világossághoz láttam hogy hol is vagyunk. Ez a Temze partja. És jól gondoltam. Egy sziklára ültetett fel és ő is mellém mászott.
- Gyere.- a szikla másik oldalán leugrott és engem pedig levett.- Ez az én búvó helyem. Csak te tudsz róla. Meg a fiúk. Ide szoktam jönni ha magányra van szükségem. Szerintem gyönyörű.
- Szerintem is mese szép. Köszönöm, hogy megmutattad.- nyomtam puszit a szájára. Viszont ő csókot csinált belőle. Neki tolt a sziklának és vadul kezdte falni ajkaimat. Ez olyan Harrys. Szeretem mikor ilyen. Mikor nem fogja vissza magát. Nem kell attól félnünk hogy meglátnak a rajongók vagy a fotósok. Megszakította a pillanatot és lehúzott a homokba. Leültünk egymásnak háttal, a lábai közzé ültem és a mellkasának döntöttem a hátam, ő pedig összekulcsolta a kezünk és úgy fonta karjait körém.
- Mia?
- Igen.- figyeltem rá.
- Mesélsz nekem?- kérdezte.
- Miről meséljek? Az én életem unalmas.- mondtam neki.
- Bármiről. Mindegy.
- Hát rendben. Kezdem egészen kicsi korom óta. Megszülettem. Mindenki örült nekem. Az egész rokonság ott volt. Nagymama apa részéről, és nagypapa anya részéről. Unoka tesóim. Kereszt szülőim. Egyszóval mindenki. Ha Matt az unoka bátyám megszólalt akkor én elkezdtem sírni. Egy hét után haza vittek. Mivel ekkor baba voltam nem nagyon emlékszek semmire. Ezt is onnan tudom hogy anyáék elmondták. Voltam bölcsődébe, természetesen oviban is. Oviban nem szerettem aludni. Suliban nem szerettem tanulni. Jártam rajz szakköre. Pár éve megrajzoltam a tetoválásomat és ez mai napig a vágyam hogy megcsináltatom. És meg is fogom csináltatni. De mesélj te is.- böktem oldalba majd puszit nyomtam kezére.
- Rendben. Megszülettem de én sem emlékszek nagyon semmire. Nem jártam bölcsődébe. Oviban sem. Anyáékkal mindig költöztünk. Suliban voltam, de nem maradtunk mindig ugyan ott. Utána jött az X-faktor. Nemet mondtak a mentorok de össze raktak a srácokkal. Együtt arattunk. Együtt voltam Taylorral...- a szavába vágtam.
- Az exekről ne beszéljünk. Engem nem érdekel hogy mennyire szeretted, vagy hogy mit csináltatok.- szerintem undorító ha valaki az exéről beszél.
- Édes nézz a szemembe.- fordított maga felé.- Szerettem Taylort..
- Azt mondtam nem érdekel.- idegesen próbáltam felállni de ő nem engedte. Erősen szorított magához.
- Befejezném ha kegyed megengedi. Szerettem Taylort, de most veled vagyok és téged szeretlek. Érted S-Z-E-R-E-T-L-E-K. - hangsúlyozott ki mindent betűt.
- Ne haragudj. Én is szeretlek. Néha hisztis vagyok. Bocsi.- kértem elnézést. Egyszerűen nem akarom hallani a Tayloros múltját.
Nem beszéltünk tovább a Tayloros dologról. Ahhoz képest hogy csak pár percre akartunk megszökni, mindjárt este van.
- Hazza Kicsim?- fordultam meg hirtelen és csillogó szemekkel néztem rá.
- Mond Édes.-puszilta meg az arcom.
- Igaz megnézzük a naplementét? Mond, hogy igen.- sose néztem még meg.
- Hát ideje lenne haza menni... de igen persze megnézzük.- gyors puszit nyomtam szájára amit ő persze elhúzott. Egész testemmel felé fordultam és az ölébe ültem. Ajkait számra tapasztotta és vadul kezdte falni. Nyelveink táncot jártak egymással. Ezt az idillt mint mindig most is megszakította valami. Megcsörrent Hazza telefonja.
- Ne vedd fel.- kértem.
- Liam az. Csak pár másodperc.- nyomott puszit számra és felvette.- Halló Liam? Baj van?

** Harry szemszöge **

- Mayát kórházba kellett vinni. Asztmás rohamot kapott.- megállt bennem az ütő.
- Hova vitték?- beszéd közben a mit sem sejtő barátnőm hátát simogattam és igyekszek nem mutatni az idegességem.
- A Wellington kórházba vagyunk, gyerekosztály. Siessetek.- ezzel kinyomva a telefont és megszakította a beszélgetést.
- Történt valami?- kérdezte Mia. Mégis hogy mondjam el neki?
- Mia. Édesem. Mennünk kell most.- mondtam kicsit idegesen és felálltunk.
- Harry mi történt? Mi a baj?- kezdett ő is ideges lenni.
- Liam azért hívott mert a Wellington kórházban vannak. A gyerek osztályon.- mondtam ki a lényeg felét.
- Mégis mért vannak ott? Mayával történt valami?- jött rá. Tudja, hogy Martint nem vinnék a gyerek osztályra.
- Menjünk.- jobb ha a kocsiban mondom meg neki.
- Nem Harry. Mond el hogy mi van. Ne akarj megvédni a rossztól. Úgyis meg kell tudnom.- beszélt idegesen.
- Jó elmondom. Maya asztmás rohamot kapott. Bevitték a kórházba.- mondtam ki.
- Ne igaz nincs nagy baj?- kezdett el potyogni a könnye.
- Nem tudom. Liam csak ennyit mondott. De menjünk. Gyere.- fogtam meg a kezét és húztam a szikla felé. Derekánál fogva megemeltem és felültettem a sziklára. Én is felmásztam és sietve másztam le a másik oldalon. Mire én földet értem ő már lent volt. Imádja Mayát. Ahogy én is. Kezünket össze kulcsolta és csak a kocsinál váltunk szét. Gyorsan bepattantunk a kocsiba és már indultunk is.


Sziasztok. Most hamar hoztam új részt. Mivel szünet van több időm van részt írni. Jól esne ha kommentálnátok és leírnátok a véleményetek, hogy jó-e vagy rossz amit írok. Nem akarom komment határhoz kötni mert azt nem szeretem. Sietek a kövivel.
Puszi Jucus *