9. rész *-* ♥ *-*

Harry lépett be a szobába észvesztően szexin. Haja a homlokából hátra fogva, és szakadt ing. Nem tudok rá haragudni. Azok a zöld csillogó szemek mindent elárulnak. Látom, hogy megbánta a mai nap történteket. Közelebb lépett hozzám, megfogta a kezem és felállított.
- Nagyon sajnálom. Rosszabbul viselem mint te. Sajnálom. És megértem hogy nemet mondtál. Neked nem egy ilyen magamfajtára van szükséged.- mondta és végig a szemembe nézett közben. A kezemet az arcára tettem és lehúztam magamhoz. Ajkaimat az övére nyomtam. Hazza egyből reagált és derekamnál fogva vont közelebb magához. Nyelveink táncot jártak. Faltuk egymás ajkait.
Lassan váltunk el egymástól, végén egymásnak döntöttük a homlokunkat.
- Igen Harry, igen.- nem mondtam mást, és ő egyből tudta mire gondolok. Felkapott és megpörgetett.

- Hölgyem, kérem engedje meg hogy lekísérjem.- beszélt Hazza udvariasan.- Nem mellesleg maga nagyon csinos.
- Ó igen megengedem Sir. Styles. Köszönöm szépen.- Harry kezét az enyémbe csúsztatta és összekulcsolta azokat. Így ballagtunk le a lépcsőn. Martin volt lent egyedül a konyhában. Ja meg persze Naill fenekét láttam kilógni a hűtőből.
- A többiek már kint vannak, mindenki rátok vár.- mondta Martin.
- Akkor menjünk.
Mi léptünk ki az ajtón elsőnek. Mikor megláttak minket a többiek elkezdtek ujjongani meg fütyülni. - Gratulálunk haver. Most már ne rontsd el.- fogott kezet Zayn Hazzával. Zayn mellett egy ismeretlen szőke lány állt.
- Jajj bocsánat. Mia ő itt Perry a barátnőm.- mutatott be minek az arab srác.
- Szia Perry Edwards, és ennek a lököttnek vagyok a barátnője.- mondta nevetve.
- Szia Mia Thompson. És … - Harry fejezte be helyettem a mondatot.
- És az én barátnőm.- hátulról kezét a derekamra csúsztatta.
- Na akkor ez is megvolt. De menjünk.- nyomott minket be a kocsiba Liam.
Mindenki beült a kocsiba. A lányokkal nagyon el voltunk. Mindent megbeszéltünk. Minden -féle lányos dologról szó esett amit a fiúk nem értettek és inkább nem szóltak bele. A beszélgetésből Harry zökkentett ki mikor megbökte az oldalam.
- Édesem nézd!- szólt Harry. Az a bizonyos szó megragadt az agyamba de nem most fogom megemlíteni. Arra néztem amerre Harry mutatott, kifelé az ablakon. A látvány csodás és egyben ijesztő is volt. Egy csomó sátor volt felállítva nem messze a stadiontól. Ennyi embert egy csomóba,még sosem láttam. Elképesztő volt. Csak azért vannak itt kint, hogy lássák a fiúkat. Hihetetlen.
- Látod, csak miattunk. Miattuk tartunk itt, és miattuk vagyunk itt.- motyogott Harry a fülembe.
Nem tudtam megszólalni. Puszit nyomtam az arcára.
- Srácok nemsoká ott vagyunk. Lányok ne engedjétek el a párotok kezét. Fiúk ne vegyétek le róluk a szemeteket.- adta ki az utasításokat.- Csajok figyeljetek .. mindig a párotok szál ki elsőnek. Ez főleg neked szól Mia mert a többiek már tudják. Harry szál ki elsőnek és csak utána te.- nézett rám szigorú szemekkel.
- Rendben.- kicsit kezdek izgulni.
- Nyugi nem lesz semmi baj. Itt vagyok melletted.- nyugtatott meg Hazza és a kezemet szorongatta. Puszit nyomtam az arcára válasz ként. Megérkeztünk. Megállt az kocsi. Liam szállt ki elsőnek majd utána Dani. Zaynék, Louisék és Harry következett. Kiszállt a kocsiból és befele nyújtotta a kezét, elfogadtam és kiszálltam a kocsiból. Harry egyből a kezembe nyomott egy szemüveget. Elsőnek nem értettem mért de ahogy a vakuk kiégették a szememet egyből rájöttem. Harry átölelte a derekam és szorosan húzott magához. Valaki a vállamra rakta a kezét, ahogy hátra pillantottam egyből rájöttem, hogy Niall az. A bandából csak neki nincs barátnője. De szerintem jól viseli. Jól esett ,hogy itt van mögöttem és támogat. Az ajtóig vezető utat gyorsan megtettük, pedig nagyon hosszú. Szerintem ha Hazza tehette volna felkap az ölébe és úgy visz be csak hogy haladjunk.
Bent mindenki az öltözőjébe ment. Harry is húzott a sajátjába. Odabent nagyon rendezett volt minden. Az ajtóval szembeni falnál volt egy asztal és rajta egy tükör. A másik oldalon volt a kanapé és a szoba közepén pedig egy üveg asztal. Harry nem mondott semmit csak a tükör elé sétált és megtámaszkodott előtte. Nagyon feszült volt. Izgult. Oda sétáltam hozzá és hátulról átöleltem.
- Minden rendben lesz nyugi. Évek óta ezt csinálod.- próbáltam megnyugtatni. Több kevesebb sikerrel.
- Tudom. De mindig ez van. Izgulok, hogy elrontom a szöveget, elesek, kinevetnek.- kezdte el sorolni pánik szerűen az okokat, hogy mért fél. Teljesen megértem. Én is félnék. Olyan ez mint egy átlagos lánynak a suliban, ha a tanár kihívja a táblához reflexből elkezd ellenkezni, mert fél hogy kinevetik az osztálytársaik. Ha dolgozat előtt van, akkor fél, hogy egyest fog kapni, holott rengeteget tanult rá és ha álmából felkeltenék is tudná. Harry is fél de nincs rá oka.
- Tudod mikor iskolai előadás volt szerepelnem kellett. Rettentően féltem. Akkoriban voltam hetedikes. Én voltam az osztály szerencsétlensége. Mindig elestem, neki mentem a padnak, hol a táskában estem hasra, hol mások buktattak ki, volt hogy összeakadt a lában, vagy éppenséggel ha két fűzáll keresztbe állt én azt megtaláltam és elvágódtam. Na hát ezen a napon sem volt másképp. Elsőnek léptem fel mindenki előtt, egy nagyon hosszú verset kellett elolvasnom a ballagási búcsúztatón, mert ugye az én osztályom búcsúztatott. Nagyon sokszor elolvastam, begyakoroltam, volt hogy tanárral próbáltam, vagy tükör előtt.- Harry hallgatta az én kis mesémet mint egy kisgyerek elalvás előtt, de nem szólt közbe.- Felmentem a színpadra és az első lépésem után elestem. Kinevettek. Le akartam menni de a tanár nem engedte. Azt mondta meg tudom csinálni és ne foglalkozzak a többiekkel. Büszkén és magabiztosan menjek és olvassam fel a verset. Odaálltam a mikrofon elé. Elkezdtem hangosan olvasni, mindenki néma csendben ült és engem hallgattak. Már a vége fele jártam mikor a hátam mögött felsorakoztatott nyolcadikos lányok szipogtak. Hátra néztem és ők sírtak. A szavaim hatására sírtak. Zsebre dugtam a papírkámat és fejből mondtam tovább. A végén mindenki felállt és megtapsoltak. A szülők a néző téren is sírtak. A tanárom is sírt. Én okoztam a könnyeket a szemükben. Azután másképp néztek rám. Nem buktattak ki. Persze továbbra is elestem a semmiben, de nem nevettek hanem segítettek felállni. És lám itt vagyok egy érettségivel a kezemben.- befejeztem a mesémet és mosolyt küldtem Hazza felé. Két keze közzé fogta az arcom és ajkait az enyémekre tapasztotta. Rövid csók volt de minden érzelmet megtaláltam benne. Elvált tőlem és mélyen a szemembe nézett.
- Köszönöm Kicsim. El sem hiszem amit mondtál, nem tudom felfogni, hogy egy ilyen gyönyörű lányt lehet bántani. De te megküzdöttél azért, hogy tiszteljenek.- mondta és nem szakította meg a szemkontaktust.
- Harry emlékszel még mit is mondtál a kocsiba?- jutott eszembe a dolog a 'kicsim' megnevezésről.
- Mikor mondtam, hogy a rajongók miatt tartunk itt?-
- Előtte.- nem akarom én kimondani azt a szót .. tőle akarom hallani.
- Hogy nézz ki az ablakon.- nem igaz hogy nem tudja, csak szívatja a fejem. Tuti tudja.
- De hogy szólítottál meg?- térek a lényegre.
- Jaaa hogy arra. Persze édesem, kicsim, életem, szívem. Szívem virágos kertjének egyetlen rózsa szállja.- utolsó kijelentésén kitört belőlem a nevetés. Mikor levegőhöz jutottam feleszméltem miről is beszélünk.
- Nincsen rózsa tövis nélkül.- próbáltam kicsit elviccelni.
- Bírom a fájdalmat.- ezzel puszit nyomott a számra.
- Még 5 perc.- szólt be egy srác. Hazza lehajtotta a fejét és mély levegőt vett. Álla alá nyúltam és felemeltem a fejét.
- Sikerülni fog Édes.- jelzőm meglepte és egyből mosolyra húzta a száját. Ajkait enyémre tapasztotta és lágyan csókolt. Ezt megszakította az '5 perces' srác mert megint bejött.
- Ezt még folytatjuk Kicsim.- mondta és kihúzott az ajtón. Kint sem volt jobb a helyzet mint az öltözőben. A srácok is ugyan olyan feszültek voltak mint Hazza. Mindenkit a barátnőjük támogatott. Kivéve Niall.
- Hazzám! Egy kicsit oda megyek Niallhöz.- léptem el mellőle.
- Itt hagysz?
- Nézz rá. Mindenkinek itt van a barátnője és támogatják őket, de neki nincs itt senki.- magyaráztam.
- De ott van az öcséd.- hisztizett.
- Na ne legyél irigy és hisztis. Csak lelket öntök belé.- ezzel elengedtem a kezét és Niallhöz sétáltam.
- Na mi a helyzet Ír Manó? Nyugi minden rendben lesz. Nem fogsz hasra esni, nem fognak kinevetni, nem rontod el a szöveget.- mondtam már gyakorlottan.
- Fogadok Harrynek is ezt mondtad. Köszönöm szépen de rajtam csak a kaja tud segíteni.- mondta erre én megöleltem. Végig simítottam a hátán, hogy megnyugodjon de nem vált be.
Elengedett és én vissza sétáltam Harryhez. Gyorsan kapott utánam, és erősen szorított magához.
- Ne tedd ezt velem még egyszer. Hiányoztál.- mondta két puszi között.
- Srácok hajrá.- jött az '5 perces' srác. Még gyorsba megöleltem mindenkit és felfutottak a színpadra. Lányokkal a színpad mögé álltunk és onnan néztük a műsort. A lányok elkezdtek visítani. Érdekes módon mi is hátul. Elsőnek elsütöttek pár viccet majd a Kiss you-val indítottak. Utána jött a Life are we young, More than this, Summer love, Over again, Little things, One things, Gotta be you, utolsó szám a What makes you beautiful. Harry a végén felém nézett és a színpad széléhez jött. Leugrott és elém állt. A szemembe nézett és úgy énekelte el a szólóját. Annyira édes volt. A végén vissza mászott a színpadra a búcsú erejéig. Elmondták hogy milyen jól érezték magukat és hogy mindenkit nagyon imádnak. Szemet szúrt, hogy Zayn nem boldog.
- Perry mi baja Zaynnek?- kérdeztem a szőkét.
- Nézz a tömegbe. Látod azt a fekete hajú csajszit táblával a kezébe? Na az a baja.- jobban megnéztem a táblát és ez állt rajta „Die Terrorist Zayn Malik”

. Könyörgöm melyik elvetemült fizet ki egy koncert jegyet csak azért hogy közölje mindenkivel a véleményét. Istenem. Legszívesebben hajánál fogva húznám végig az utcán. De ez az én véleményem. Szeretne ő annyit elérni az életben mint a srácok. Majd kap még pofont az élettől.

Sziasztok. Tudom késtem. Nem így terveztem de rengeteget kellett tanulni, és még kell is. A történet írás az ami kikapcsolja az agyam. Remélem mindenkinek tetszeni fog ez a rész. Igyekeztem hosszabbra írni mint az előző mert az rövidke lett. Pontos időt megint nem tudok írni hogy mikor lesz új rész, de valószínű hogy hétvégén valamikor. Addig is sziasztok Jóéjt :P 
Ui: Féltékeny vagyok a növényre, és a kerítés másik oldalán lévő rajongókra.