12. rész "Nem bírom"

Niall kérdése mélyen érintett. Tisztában voltam vele, hogy nehéz lesz elmondani de nem gondoltam, hogy ennyire részletesen kell majd elmesélnem.
- Mi lett azzal a fickóval aki a balesetet okozta?- kérdezte Liam.
- Hát egy ideig kórházban volt megfigyelésen, a rendőrség nyomozott az ügyön. Beidézték és elítélték 2 évre. De már azóta persze szabad. Gyűlölöm azt az embert, megölte az apámat.- mondtam még mindig szipogva. Láttam rajtuk, hogy kérdezni akar, de nem tették. Talán mert sajnálnak.
- Rajta. Essünk túl rajta. Kérdezzetek még. Jól vagyok.- essünk túl rajta és hagy bújjak el a szobámba. Ja oda most nem tudok majd csak holnap.
- Nem. Az most bunkóság lenne. Harry vidd fel és pihenjetek.- menekített meg Zayn.
- Maya nálam alszik.- mondta Niall.
- Köszönöm srácok komolyan, de holnap már megyünk haza. Nem menekülhetünk mindig egymás elől.- mondtam szipogva miközben Harry fel húzott a földről. A srácok elém álltak libasorba és mindenkit egyesével megöleltem. Maya arcára puszit nyomtam majd Niall óvatosan felemelte és elindult a lépcsőn felfele, mi is követtük felfele majd a szobáknál szétvált az utunk.
- Édesem menj el fürdeni.- mondta Hazza miközben kezembe nyomta a pólóját, hogy azt vegyem fel.
- Nem előbb menj te. Te gyorsabb vagy.- egy kicsit egyedül akarok lenni. Puszit nyomott a homlokomra majd eltűnt a fürdőben. Ahogy Harry belépett a fürdőbe, rám tört a sírás. Az, hogy Martinnal veszekedünk, és most a múlt meg apa halála.. ez most sok egyszerre. Tudtam, tudom hogy egyszer bekövetkezik, hogy elmondjam a múltam. De igazából csak azt a részét tudják, hogy mi volt apa halála után. Nem tudják milyen volt a viszonyom vele. Imádtam az apámat. Mindig elvitt minket állatkertbe, vidámparkba. Rengeteget voltunk külföldön, voltunk Romániában, Horvátországban, Lengyelben, és Olaszban. Ami legjobban tetszett az Romániában a Király-hágó, és Olaszban Róma városa. Ezek egyszerűen gyönyörűek voltak. Apa rengeteget foglalkozott velünk. Martinnak minden egyes sport eseményén ott volt, a focitól kezdve a boxig. Mindegyiken. Nagyon hiányzik. Anyának az az időszak volt a legnehezebb. Lelkileg összetört, összeomlott. Maya tartotta benne a lelket, már ami egyben maradt. Ezek a múltban fel sem tűntek, most viszont látom mi volt akkor és iszonyú bűntudatom van.
A szobában voltam és a padlón feküdve sírtam.
- Mia. Kicsim.- jött Harry és próbált felemelni a földről de az én testsúlyom és a gravitáció erősebbek voltak.- Liam.
Kivágódott az ajtó és megjelentek a srácok. Én üvöltöttem és a padlót vertem.
- Appaa hiányzol. Gyere vissza. Hiiáánnyyzzzooll.- üvöltöttem és sírtam egyszerre. Utoljára talán a halálakor voltam ilyen állapotban. Liam a mellkasom és a térdem alá nyúlt és felemelt a földről majd az ágyra fektetett. Harry ölébe vette a fejem és próbált megnyugtatni.
- Az én hibám.- szipogtam valamivel halkabban.- Ha akkor én megyek el anyáékért akkor most apa élne. Most én lennék a földbe temetve és nem ő.- kezdtem el magamat okolni, de valamivel halkabban.
- Mia ide figyelj.- kiabált velem Liam.- Nyugodj meg. A családodnak szüksége van rád. Maya, anyukád, és Martin. Igen neki is. Lehet most veszekedtek de minden jobb lesz. Nem zuhanhatsz össze. Érted? Nem szabad, most nem.- Liamnek igaza volt. De mért? Mért én?
- Mért maradjak erős? Mért én? Én mért nem omolhatok össze? Mindig én vagyok az erős. Nem bírom.- sírtam el magam még jobban. Zayn hozott valami gyógyszert amit belém tuszkoltak.
- Srácok menjünk. Harry ha kell valami szólj. Most legyél vele. Nem hagyhatod egyedül. Kapott nyugtatót. Minden rendben lesz. Holnap együtt megyünk velük haza. Lesz pár szavam Martinhoz.- mondta Liam majd kimentek a szobából. Én próbáltam felülni de Hazza nem engedte.
- Kicsim. Figyelj. Nem adhatod fel. Erős lány vagy.- mondta Hazza.
- De egyszer minden erős lány összeomlik. Csak azt mutatja, hogy erős. Nem tudod milyen volt a kapcsolatom apával.- sírtam tovább.
- Nem tudom, de tudod, hogy meg hallgatlak. Persze nem most. Nem várom el, hogy most egy este alatt elmond az egész életed. Pihenned kell.- mondta teljesen megértően.- Próbálj elaludni. Reggelre minden jobb lesz. Ígérem.- puszit nyomott a számra.
- Harry!! csókolj meg.- utasítottam. Ő hozzám hajolt és gyengéden megcsókolt. Nem akartam ezt megszakítani, de Hazza elhúzódott.
- Aludj Édesem.- betakart és a mellkasára vont. Mélyen beszívtam az illatát.

** Harry szemszöge **

Ezt átélni, végig nézni valami iszonyat rossz volt. Külső szemmel láttam mindent és nagyon rossz volt. Nem akarom, átélni. Azt sem akarom, hogy Mia megint átélje. Nem tudom milyen volt a viszonya az apjával, de valószínű, hogy nagyon szoros.
A telefonom hozta rám a szív infarktust. A kijelzőn Martin neve villogott. Mia elaludt így kimásztam mellőle. Kiléptem az erkélyen és felvettem a telefont.
- Hallo.- szóltam bele.
- Harry, Martin vagyok. Mond, hogy mind a ketten jól vannak.- tért egyből a lényegre.
- Martin nem fogok hazudni. Ezt nagyon elrontottad. És ezt nem azért mondom mert Mia a barátnőm és, hogy mellette kell állnom. De igaza van. Maya sírva szökött át hozzánk. Elmesélte hogy mi volt otthon nálatok. Nagyon meg ijesztetted a húgod. A nővéred meg … konkrétan amit most láttam egyszerűen borzasztó volt. Elmesélte,hogy hogy halt meg aputok. Akkor már sírt. Utána én elmentem fürdeni és arra jöttem ki, hogy üvöltve veri a padlót. Nagyon kiakadt. Összezuhant. Lelkileg összetört. Azt üvöltötte, hogy vissza akarja kapni az apját. Martin holnap haza megyünk. Mármint hozzátok haza. Meg kell beszélnetek.- meséltem el neki, hogy mi volt.
- Harry nem hagyhatod egyedül. Holnaptól minden rendben lesz. Haza jöttök és mindent megbeszélünk. Tudom, hogy igaza volt. Ellie ma felhívott és minden szavában benne voltatok. És akkor elmondta, hogy ő össze akar jönni Niallel. Nem haragban váltunk el. Vagyis ő így tudja, de valahol mélyen fáj. De jobban fáj az, hogy így viselkedtem Miával. És Mayával is, hiszen ő még csak 4 éves és semmit nem ért ebből az egészből.- vegyük ezt egy bocsánat kérésnek.
- Most mondanám, hogy igazunk volt, de olyan egy barát nem volt. És hidd el Mia sem fogja az orrod alá dörgölni.- ezt pedig vegyük annak, hogy elfogadom a bocsánat kérésnek nyilvánított szöveget.
- Holnap reggel át megyek. De megyek és megkeresem anyát. Szia Hazza és köszönöm. Vigyázz rájuk.- köszönt el és kinyomta. Vissza ballagtam a szobába és vissza fészkeltem magam Mia mellé. Legyen holnap és legyen minden rendben.

** Martin szemszöge **

Örülök, hogy Harryvel meg tudtam beszélni. Becsapottnak érzem magam. Miának igaza volt mint mindig, de az a kibaszott rózsaszín köd. Az volt a hibás. Ellie ma közölte, hogy neki Niall kell. Most már ha egy lány meglát a srácokkal akkor mindig ez lesz? Hogy nekik csak azért kellek, hogy közelebb kerüljenek hozzájuk. És Mia ezt tudta, megmondta előre. És mi egy ilyen apróságon vesztünk össze, holott semmi értelme nem volt. Mayát nagyon féltem, hogy őt is csak kihasználni akarják majd mint engem. De ő még nagyon kicsi.
Megálltam anya ajtaja előtt és próbáltam hallgatózni. Szipogott. Beléptem az ajtón és láttam, hogy háttal ül nekem. Sírt. És ezt én okoztam mert az a fránya köd elvakított.
- Hiányzik igaz?- kérdeztem tőle. Gyorsan állt fel és törölte le a könnyeit. Nem válaszolt de tudtam, hogy igen. Oda léptem elé és megfogtam a kezét.- Nekem is hiányzik, nagyon.
Anya a mellkasomba fúrta fejét és sírni kezdett. Apa halála után sem csinált ilyet.
- És a lányok is hiányoznak. Holnap reggel haza hozom őket oké? Csak ne sírj kérlek.
- Félek, hogy az lesz mint apátok halála után. Hogy eltávolodtok tőlem és megint elveszítlek benneteket. Hogy megint kizártok az életetekből.- mondta el félelmeit.
- Anya ilyen nem lesz. Nem engedem neki hogy megint szerhez nyúljon. És nem csak én hanem Harry sem. És ő meg nem tenné meg. Miattunk. Minden rendben lesz ne aggódj.- próbáltam megnyugtatni és puszit nyomtam homlokára. Ágyba bújt én pedig mellé és elaludtunk.

** Mia szemszöge **

Reggel van. Fáj a fejem. Harry ül előttem és telefonozik. Mellé másztam és mag pusziltam a csupasz hátát.
- Szia kicsim. Hogy vagy?- kérdezte meg. Tudom mi volt tegnap. Össze dőltem. És most is sírni akarok de nem lehet. Liam megmondta, hogy mért!
- Igen jól vagyok. És köszönöm. Szeretlek ♥
- Öltözz és megyünk reggelizni.- mondta ki azt a szót amit nem akartam hallani.
- De.. Oké de csak miattad meg Maya miatt … - felálltam és a táskához léptem. Kivettem egy farmert meg egy pulcsit és magamra kaptam.

- Mehetünk.- mondtam és Harry mellé léptem. Kézen ragadott és lehúzott a konyhába, Maya a srácok között ült és nevetett.
- Mia. Igaz eszel velem?- kérdezte. El kell hogy szomorítsam.
- Kicsim én nem vagyok éhes de neked csinálok valamit enni oké?- kérdeztem,. Ő csak szomorúan bólintott.
- És velem eszel?- hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül. Arra kaptam a fejem és Martin állt az ajtóban.

Nem jutottam szóhoz. Ő hozzám sietett és magához ölelt.
- Hiányoztál. Hiányoztatok. Ne haragudj. Igazad volt. Egy barom vagyok. Mindig mindent elrontok. Ne haragudj kérlek.- mondta a nyakamba.
- Nem haragszok. Te is hiányoztál.- kezdtem el szipogni. Puszit nyomott az arcomra.

- Anya nincs jól. Tegnap nagyon sírt. Kiakadt. Fél hogy megint kizárjuk az életünkből. Mint apa halála után.- ezt nem akartam hallani. Gyorsan megreggeliztünk. Rendbe szedtünk magunkat és megvártuk amíg a fiúk is elkészülnek, ami egy óráig tart. Liam kézbe vette Mayát, az én egyik kezemet Harry fogta a másikat pedig Martin. Niall, Zayn, Louis pedig mellettünk jöttek. Így mentünk haza.