11. rész Múlt

Past

 A spongyabobon mindenki bealudt. A fiúk is nagyon el voltak fáradva. Louis feküdt rajtam, és Harryn, Zayn elnyúlt a fotelben, Liam a kanapé másik végében feküdt, Niall pedig a földön egy pokrócon és mellette egy rakat kaja. Senki nem kelt még fel csak én, de nem tudok megmozdulni. Minden mozdulatomat érzik. Elkezdtem bámulni a plafont. Most fedeztem fel a graffitiket a falon. Tudtam, hogy Zayn tud rajzolni de nem gondoltam, hogy ilyen jól. A falon az állt, hogy 'One Direction ház'. Nagyon kidolgozott alkotás volt, precíz. A tv asztal polcain több tucatnyi DVD volt. A ház minden sarkában volt hangfal. Az egyik oldalban volt egy Dj pult. Óriási bulikat lehet itt rendezni. Hazza kizökkentett a gondolatomból azzal, hogy megemelte a fejem. Össze rezzentem a mozdulatra. Ekkor vette észre, hogy fent vagyok.
- Cccsss.- jeleztem neki. Kimászott alólam és megemelte Louis fejét.
- A feje nyomja a testsúlyának a felét.- viccelődött mikor a feje alá rakott egy párnát. Megfogta a kezem és a konyhába vezetett.
- Együnk.- jelentette ki.
- Nem vagyok éhes.- vágtam rá. Mióta Martinnal összevesztem nem ettem semmit, de nem vagyok éhes. Nem kívánok semmilyen kaját.
- Kicsim ettél már ma valamit?- kérdezte. Válaszul megráztam a fejem.- Tegnap óta nem ettél, hacsak ki nem másztál éjszaka mellőlem az ágyból.- mondta azt a variációt ami valószínűtlen.
- Enned kell és ezen nem vitázok. Na nézzük mi van a hűtőben.- kezdte el kipakolni a kajákat.- Van itt nutella, felvágott, pizza. Mit kérsz?- nézett rám kérdően.
- Semmit.- vágtam rá. Mellém lépett és felemelt a combomnál fogva majd felültetett a pultra.
- Azt mondtam ezen nem vitatkozok. Tegnap óta nem ettél egy falatott sem. Elhiszem, hogy idegesít , hogy Martinnal össze vesztetek de attól enni kell. Tehát utoljára kérdezem meg, hogy mit eszel?- nyomatékosította a dolgokat. Kénytelen vagyok legyűrni valamit.
- Jó akkor egy nutellás kenyeret.- durcásan mormogtam az orrom alatt.
- Én is így gondoltam.- mondta majd a kezembe nyomta a kenyeret. Próbáltam gyorsan megszabadulni tőle. A konyhába Louis lépett be. Szinte kinézte a számból a kaját így felé nyújtottam a kenyerem, hogy bele harapjon, ezzel le passzolva neki. Akkorát harapott, hogy szinte egy falat maradt nekem.
- Nem Louisnak kell ennie hanem neked! Kérlek Mia.- nézett szigorúan Hazza.
- Na mi a baj csajszikám?- kérdezte Lou.
- Nem vagyok éhes és Harry mindenáron le akar nyomni valamit a torkomon.- mondtam durcásan és hisztisen.
- A baj az ott kezdődik, hogy tegnap óta nem eszik semmit.- szólt Hazza. Lou a pult mellé lépett és elkezdett megkenni egy újabb szelet kenyeret, majd a kezembe nyomta. Kénytelen voltam még egyet letuszkolni. Vártam, hogy Liam, Zayn vagy Niall belép és nekik adhatom de nem történt meg, az én szerencsémre. Miután kínok között megreggeliztünk Hazzával felmentünk a szobába. Ahogy becsukta az ajtót neki nyomott. Egész testével oda préselt.
- Sajnálom. Sajnálom, hogy összevesztél a tesóddal, DE, mondom DE, nem fogom hagyni, hogy leamortizáld magad.- mondta teljesen komolyan a szemebe.
- De Harry...- kezdtem volna el de szavamba vágott.
- Nem tudsz meghatni azzal, hogy „De Harry, jól vagyok és tudom mit csinálok.” szöveggel.- de én nem is akartam ilyet mondani.
- Szeretsz egyedül beszélgetni?- kérdeztem ezzel arra célozva, hogy szavamba vágott.- Utálom mikor nem engedik, hogy elmondjam a gondolataimat. Tudod mit akartam mondani?- a hangszínem kicsit magasabb lett. Nem válaszolt csak nézett rám.
- Azt akartam mondani mielőtt szavamba vágtál, hogy de Harry, igazad van.- meglepettség suhant át az arcán mondatomra.
- Fantasztikus vagy Édesem.- mondta ajkait az enyémre nyomta. Valami eszméletlen jól csókol. Kezét fenekem alá vezette és combomnál fogva emelt meg. Vadul kezdett csókolni. Faltuk egymás ajkait.
- Szeretlek.- nyögtem ki neki két csók között.
- Én is szeretlek.
Ezt az idilli pillanatot kopogással zavarták meg. Hazza felmordult majd lassan leengedett a földre. Beljebb húzott a szobába és a kilincshez nyúlt majd kitárta az ajtót. Kint Liam ácsorgott.
- Megzavartam esetleg valamit?- tudom, hogy tudja, hogy mi nem csak beszélgettünk ebben a pár pillanatban.- Csak azért kérdezem mert hoztam egy meglepetést.- ahogy ezt kimondta a háta mögül Maya lépett ki majd Hazza nyakába vetette magát.
- Szia püntyőkém, hát te?- kérdezte Harry.
- Elkezdtem otthon hisztizni, mejt Mia nincs otthon. Ejje Majtin kiabált velem és azt mondta, hogy „kit éjdekel Mia”, ejje én azt mondtam hogy „engem”, és ő azt mondta hogy „ha te éjdekelnéd Miát haza jönne”, és elkezdtem síjni majd átszöktem.- mondta el pityeregve Harry karjai között.
- Vagyis anya nem tudja, hogy itt vagy?- kérdeztem én. Válaszul megrázta a fejét. A hátsó zsebembe nyúltam és kivettem a telefonom. Kikerestem anya számát a hívás listában és rányomtam. Csöng, csöng, csöng, csöng, áhh felveszi.
- Mond, hogy a húgod veled van.!- kezdte anya idegesen.
- Igen itt van velünk. Most mondta el, hogy mi volt, és most pityereg Harry ölében. Te hogy vagy?- tértem a lényegre.
- Hát jól azt hiszem. Martin a szobájában van és fülhallgatón zenét hallgat. Néha kijön enni meg inni, majd vissza megy. Mia mond, hogy haza jössz és kibékültök. Nem akarom, hogy megint...- kezdte el de a szavába vágtam.
- Nem anya, nem engedem. Meg fogjuk beszélni a dolgokat csak még idő kell. Ne aggódj nem lesz semmi baj.- tudom, hogy arra gondolt hogy apa halála után voltunk ilyenek. De az egy borzalmas időszak volt, főleg anyának. Maya abból semmit nem észlelt mivel kicsi volt.
- Szeretlek benneteket. Nagy gond lenne ha veletek maradna holnap reggelig?- nekem nem lenne gond viszont nem tudom hogy mit szólnak hozzá a srácok. Harryre néztem aki csak a fejét rázta válaszul jelezve hogy maradhat.
- Maradunk. De holnap mind ketten haza megyünk. Legyél erős szeretlek puszi.-
- Rendben szia én is.- ezzel megszakította a vonalat.
- Menjünk le.- mondta Hazza és elindult lefele.

- Várj. Beszéljetek.- mondta Liam és átvette Mayát és becsukta az ajtót.
- Igen biztos maradhat. A fotózás alatt ezt mi már megbeszéltük.- mondta egyből Haz.
- Köszönöm. Harry, nagyon féltem anyát. Holnap haza megyünk.- mondtam ki kerek perec.
- Bármikor átjöhetsz majd, akkor is ha nem vagyunk itthon.- mondta majd puszit lehelt a számra. Kézen ragadtam és mi is lementünk a többiekhez. Szokatlan módon csend volt, a srácok suttogtak.
- Ccss alszik.- szólt Liam.
Oda mentünk és leültünk a földre. Maya Liam ölébe kuporodott össze és úgy aludt. Nagyon sajnálom szegényt, hogy ezen kell átmennie. Nagyon gyorsan meg kell ezt oldani. Miatta és anya miatt is.
- Mia? Kérdezhetek valamit?- Liam.
- Persze.
- Mondtad a telefonba, hogy 'nem anya, nem engedem' ... ezzel arra céloztál, hogy esetleg megint elszökik?
- Tulajdon képpen erre is célozhattam volna, de nem, őszintén szólva nem. Szerintem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy elmondjam nektek hiszen Hazza barátnője vagyok és gondolom nem ti lesztek azok akik majd mindenkinek el fogják mondani.- tehát ez is eljött. El kell mondanom a múltamat.
- Bízhatsz bennünk.- mondta Niall.
- Akkor hajrá. Anya mondatának lényege az volt hogy fél a múlttól. Gondolom észre vettétek, hogy apa nincs velünk. Ez az egész akkor kezdődött mikor Maya megszületett. Egy hetes kicsi baba volt mikor haza engedték őket és apa ment volna értük. De apa oda fele menet balesetet szenvedett. Frontálisan ütközött egy másik személygépkocsival. A másik sofőr volt a hibás mert elaludt és átment a másik sávba. Egyenesen apába ütközött. Apa bele halt az ütközetbe, míg a másik embernek agyrázkódása lett, és eltört a lába. Anya ekkor lelkileg össze zuhant. És ezt mi csak megnehezítettük. Maya volt az egyetlen abban az időszakban aki örömöt tudott neki okozni. Mi Martinnal csak bántottuk. Folyamatosan veszekedtünk. Én akkor éltem a 'bűnöző' időszakomat. Egyedül mászkáltam a városban és nem szerettem otthon lenni. Hogy könnyítsek a fajdalmon amit apa elvesztése okozott, hogy kitöltsem az űrt amit belül éreztem .. tehát droghoz nyúltam. Nem vagyok rá büszke. Egy évig csináltam. Egy évet kihagytam Maya életéből. Martin pár fokkal jobb volt, nem nyúlt droghoz, hiszen 12 évesen azt sem tudta, hogy mi az. De folyamatosan veszekedett anyával, Mayát okolta apa haláláért. Elszökött, nem aludt otthon, nem tanult. Egyszer éjjel épp otthon aludtam, lementem a konyhába inni. Anya ajtaja előtt elhaladva hallottam ahogy sír. Mayához beszélt, megköszönte neki, hogy van az életében. Utána pedig apa nevét emlegette, majd sírva fakadt. Én vissza mentem a szobába és elgondolkodtam. Másnap valamilyen úton módon bekerültem Maya szobájába. Egyedül volt bent, nézte a plafont. Akkor úgy döntöttem, hogy részt akarok venni az életében. Egyre kevesebbet nyúltam szerhez. Rengeteg akarat erő kellett. Volt hogy egyszer fel is adtam, de akkor Maya jutott eszembe. Normálisan folytattam a sulit. Otthon jobb lett a hangulat. Nem veszekedtünk. Se én, se Martin. Együtt tanultunk. Anya ránk merte bízni Mayát. Közös programot csináltunk. Talán ha akkor én nem zuhanok annyira össze akkor nem így alakult volna. Most anya megint ettől fél. Hogy ahogy én akkor szerhez nyúltam, most Martin is megteszi. De nem engedem. Csak egyszerűen féltem. Lehet hogy jobban meg kellene ismernem Elliet és adni neki egy esélyt de láttam amit láttam.- ezzel befejeztem a múltam.
- Mia hogy hívták az édesapád?- kérdezte Niall halkan.
- Peter Thomspon.- mondtam majd Harry mellkasába fúrtam az arcom, hogy a többiek ne lássák, hogy sírva fakadok.


Sziasztok. Sikerült hamarabb megírni az új részt. Köszönöm a több mint 700 oldalmegjelenítést. Ha tetszik akkor nyugodtan kommizhattok is. Sietek a kövivel. Puszi :P