6.rész "Bízz bennem"

Louis megköszörülte a torkát amire Hazza felfigyelt és felénk fordult. Nem szólt semmit csak nézett rám és mosolygott.
- Ha nem szólalsz meg hamarosan akkor azt fogja hinni hogy nem tetszik.- mondta Martin Hazznak.
- ŐŐ nem igazán jutok szóhoz, egyszerűen gyönyörű nővéred van ..- mondta Harry.
- Na oké ez is megvolt. Üljetek kocsiba és írány randira.- mondta Louis és kituszkolt minket az ajtón.
- Köszi Lou a segítséget de egyedül is ment volna. Szépségem mehetünk?- köszönt Lounak majd felém fordult kérdezni.
- Igen uram.- beszálltunk a kocsiba és az út fele csendben telt. Harry a kezét a combomra csúzztatta, viszonzás képen én is ezt tettem de nem gondoltam hogy ilyen reakcíót váltok ki belőle. Egy pillanatra félre rántotta a kormányt, és morgott egyet.
- Az árokban szeretnél kikötni?- kérdezte komolyan.
- Bocsi, nem gondoltam erre. Amúgy messze van még?- próbáltam elterelni a gondolatait.
- Állapodjunk meg abban hogy ilyet többet nem csinálsz, és amúgy kb 15 perc.
- Rendben kapitány értettem.- mondtam és vissza húztam a kezem. Mindennek ellenére az övé továbbra sem moccant. Az út további része csendbe telt. Nem szólalt meg csak hallgatott, és néha rám pillantott. Én bámultam ki az ablakon. Láttam babakocsit tologató kismamát, hajléktalant, néhány 15-16 éves tinit akik dőltek össze vissza. Láttam szerelmes párokat akik kézen fogva sétáltak, vagy éppen veszekedtek valamin, láttam idős házaspárt. 15 perc alatt olyanokat láttam amik teljesen hétköznapiak az életben. Hiszen az ember egyszer fiatal, nem ítélem el őket, de ha az öcsém köztük lett volna tuti haza rángatom. A kismama csak nyugodtan sétált a kis gyermekével. A szerelmes pároknak jó szokásuk elmenni sétálni, hogy ketten tudjanak lenni és meg tudják beszélni a dolgokat. Az idős pár nekem kifejezetten tetszik, rengeteg időt töltöttek már együtt, és ők még mindig szeretik egymást. Én is így szeretnék megöregedni, hogy a férjemmel ülök a tornácon és az unokáknak mesélünk, hogy mi milyenek voltunk fiatal korunkban. A hajléktalanról nem tudok mit gondolni, nem tudom min mehetett keresztül vagy mit élt át. De egyet nem értek. Hogy lehet valakiből hajléktalan? Hogy tudják ennyire elrontani az életüket? Hiszen ha már a 8 általánost elvégzi akkor felveszik havat lapátolni. Vagy ha fiatal korában siklott ki az élete? Oké nekem is volt hibám, de befejeztem. Vajon ő nem bírt leállni, és abbahagyni? Vagy családi okok miatt lett ilyen? Ezekre a kérdésekre szerintem ők sem tudnának válaszolni. A gondolkodásomból Harry zökkentett
ki.
- Megérkeztünk.- mondta és kiszállt a kocsiból és megkerülte azt, majd kinyitotta nekem az ajtót. Egy hatalmas szálloda előtt állt meg. Kézen fogott és elindultunk befele. A recepciós pult mögött egy kis hölgy és egy úriember éppen nyalták-falták egymást. Harry nagyot nézett mikor meglátta őket, majd köhögött egyet. A hölgyike hirtelen kapta fel a fejét és mikor meglátott minket szélsebesen kezdte el magát rendbe szedni. A férfi pillanatok alatt eltűnt.
- Elnézést kérek Mr. Styles, a lakosztály rendben van és csak magukra vár.- mondta teljesen vörös arccal.
- Őszintén szólva nem tudom mit fog ehhez szólni főnöke, kérem ide adná nekem a kulcsokat? Nem szeretnék tovább társalogni magával.- mondta Harry komolyan neki.
- Persze, és tényleg sajnálom.- a recepciós lány teljesen sokkolta Harry beszéde.
- Ne aggódj nincs semmi baj, és mi pedig nem láttunk semmit.- mondtam neki hogy megnyugtassam. Harry éppen szólásra akarta nyitni a száját de kezemmel fojtottam bele a szót. Megkaptuk a kulcsokat és elindultunk a lift felé. A liftben eszembe jutott valami.
- Harry? Milyen lakosztályról beszélt? Meg hogy csak ránk vár? Ha azért hoztál el hogy..- nem tudtam befejezni mert a szavamba vágott.
- Nem lakosztály és nem, nem azért hoztalak el. Egy remek estét akarok veled tölteni, de nem úgy ahogy azt te most elképzeled. És a hölgyeményről meg nem akarok hallani az este. Ne hidd, hogy nem szólok róla senkinek, nem fogom szó nélkül hagyni. Milyen pofátlan már, csinálják munka időn kívül. Szégyenbe hozott előtted, most azt gondolod, hogy milyen szar helyre hoztalak. Meg ki tudja mik zajlanak le még a fejedben.- komolyan mondta nekem a szavakat.
- Semmi nem zajlik le benne. Igazad van nem itt kellett volna ezt csinálni de emberek, akiket a vágyaik irányítottak. Ne szólj semmit kérlek. Az én kedvemért.- kiscica szemekkel néztem rá monológom közben. Nem védeni akarom a lányt de megtörtént, ennyi, mi nem láttunk semmit.
- Ó az isten áldana meg. Rendben, nem szólok.- egyezett bele.
A lift kattant egyet és kinyílt az ajtaja. A tetőtéren voltunk. Tériszonyos vagyok. Minden nagyon szép idefent. Két személyes asztal volt elhelyezve középen, és mellette két kisfiúcska állt, zakóban. Nagyon édesek voltak. Harry az asztalhoz veszettet és kihúzta nekem a széket. Leültem és ő is helyet foglalt velem szemben.
- Megbeszéltük ,hogy nem hozol puccos helyre.
- Ez még nem puccos.- érvelt ellenem.- csak szeretném, hogy jól érezd magad.
-Egy összedőlt ház is megfelelt volna.- egy vagon pénzbe kerülhetett ez az este, csak azért hogy jól érezzem magam. Ne a pénzével akarjon megnyerni.
- Ilyen gyönyörű lánynak az nem való. És sose vinnélek el egy olyan helyre.- mondta túlozva a dolgokat. Nem mondtam erre semmit.
- Mr. Styles, készen állnak étkezni?- kérdezte a kisfiú udvariasan.
- Mond csak, hogy hívnak?- kérdezte meg tőle Hazza.
- Tom.-felet.
- Kérlek Tom tegeződjünk oké? És igen, köszönjük.- Ahogy Harry befejezte a kisfiú elment. 5 perc múlva pedig vissza jött két tányérral a kezében. Nagyon gusztusosan nézett ki az ennivalónk. Mind a ketten hozzá fogtunk az étel elfogyasztásához. Evés közben Harry végig engem nézett. Már kezdett idegesíteni. Elgondolkoztató, hogy mi fogott meg benne. Azok a smaragd zöld szemek, a 300 wattos mosoly, a rakoncátlan tincsei.
- Figyelj Harry, nem fejeznéd be?- kérdeztem tőle.
- Mégis mit? Én nyugodtan eszem a kajámat. Meg sem szólalok.- ó mint egy kis angyal.
- Igen és közben engem bámulsz. Egy csöppet idegesítő. Ha még öt percig folytatod sikítva fogok hazarohanni.- komolyan gondoltam.
- Oké befejezem de veled egyszerűen nem lehet betelni.- túlozza el megint csak a dolgokat.
- Oké ha a pirulásomon ügyködsz akkor jó irányba haladsz.- hajammal az arcomat próbáltam eltakarni.
- Jól áll a piros szín.- mondta azzal tipikus mosollyal az arcán. Ilyenkor mindig előjönnek a kis gödröcskéi. Nem értem mért pirulok bele a bókjaiba. Egy fiúnál sem történt még ilyen. Nem vettem észre, hogy mikor és hogy de Harry mellettem termet. Kisimította a hajam az arcomból és a szemembe nézett.
- Gyere mutatok valamit.- fogta meg a kezem és korlát felé kezdett húzni.
- Hova? Oda? A korláthoz? Biztos nem. Innen is nagyon szép és csodálatos a kilátás.- kezdtem el egyből ellenkezni.
- Tériszonyos vagy?- érdeklődött.
- Rettentően.- mondtam félve. Harry elém guggolt és a kezemet az övébe fogta. Óriási mancsai vannak. Nekem az övéhez képest kis baba kezeim vannak. Mint a Maya keze az enyémbe.
- Bízol bennem Mia?- kérdezte. Butaságot kérdezett. Bízok én csak félek.
- Azt hiszem igen.- mondtam. Ez meglepte. Nem ezt a választ várta.
- Csak hiszed? Ha nem bízol bennem mért vagy itt?- kérdezte.
- Jó oké bízok benned. De a korlátok. Mi van ha leszakad a korlát? És lezuhanunk?- kezdtem el bepánikolni.
- Mia ez butaság. Bízz bennem jobban. Ez egy 5 csillagos szálloda, hetente vannak itt rendezvények. Ha életveszélyes lenne senkit nem engednének fel ide. Kérlek Mia bízz bennem. A kedvemért. Gyere.- magyarázott nekem teljesen nyugodtan.
- Legyen, de ha.. - kezdtem el de a mutató úját a számra rakta ezzel jelezve, hogy nincs de ha..

Megfogta a korlátot és oda húzott engem is, de megálltam egy lépésre előtte. Harry akaratos és makacs. Beállított és a kezemet a korlátra rakta. Szemeimet erősen szorítottam, félek. Hazza elkezdte rázni a kezünket amire egyből kipattant a szemem.
- Harry, Harry, nnneee nnee. Félek.-mondtam teljes félelemmel.
- Nyugi már. Engedd el magad. Nyisd ki a szemed.- kérlelt. Hatalmas levegőt vettem és lassan nyitottam ki a szemem. A látvány ami elém tárult csodálatos volt. A London Eye fogadott.